Az utoló szó nem a mohácsi vész
Nem a mogorva bánat
Igen, legyünk most feledni készek a bukott csatákat
Szívünknek, mint egy falat kenyér kell a bűnbocsánat
Nem Úr a balsors, feltámadt Jézus

Egy vidám Vasárnap! 

A keresztény húsvét időpontja kezdettől fogva egybeesett a nagy pogány tavaszünnepekkel. Mivel Európa népeinek többsége csak államhatalmi kényszer hatására és nem meggyőződésből vette fel a kereszténységet, ezért az emberek igyekeztek mennél többet továbbvinni addigi pogány szokásaikból, mágikus és babonás rítusaikból.

A katolicizmus terjesztése érdekében a római egyház késznek mutatkozott beépíteni az egyházi gyakorlatba pogány eredetű hitelveket és hitgyakorlatot, de csak miután azokat új elnevezéssel és valamilyen keresztény jellegű utalással látták el.

Így lett része a húsvéti liturgiának például a nagyszombati tűzgyújtás. A németek apostolaként tisztelt Szent Bonifác a 8. században sikertelenül igyekezett rábírni a népet, hogy hagyjanak fel a tavaszi nagy tűzgyújtások pogány szokásával. A pogány germánok ugyanis tavasszal isteneik tiszteletére hatalmas tüzeket gyújtottak, hogy elégessék a tél, a sötétség gonosz szellemeit, és termékenységet biztosítsanak földjeiknek. Bonifác, látva az emberek ragaszkodását ehhez, a rítust egyházias magyarázat kíséretében beépítette a katolikus liturgiába.

A húsvéti ünnepkör minden napját sokszorosan átszőtték a bibliai kijelentésektől távol álló vallásos szokások. Húsvét vasárnapján történik a katolikus templomokban például az ételszentelés. Ennek során a papok megszentelik a misére vitt húsvéti ételeket: a piros tojást, sonkát, tormát stb. (ezzel legitimálják a pogány szokásokat, “keresztény” ruhába öltöztetve azokat. Ennek semmi köze a valódi kereszténységhez ÍD). E szentelés azonban nem változtat azon a tényen, hogy a piros tojás eredendően a tavaszi pogány ünnepek középpontjában álló termékenységvarázsló szokások egyik fontos kellékeként ismeretes.

A pogány felfogás a tavasz kezdetén a vizeknek varázslatos erőt tulajdonított. Ezért kellett ilyenkor a férfiaknak locsolkodást végezniük, hogy e víznek a lányokra és asszonyokra hintésével egészséget és termékenységet biztosítsanak számukra. A meglocsoltaktól a férfiak hasonló céllal festett tojást kaptak. A pogány vallásokban jellegzetes termékenységszimbólumként szereplő tojás mágikus hatását a ráfestett különböző jelek és színek voltak hivatottak fokozni.

A pirosra festett tojásnak például bajelhárító hatást tulajdonítottak.

Kieg: a tojás a férfi heréjét jelképezi. Tehát azzal, hogy a nők a locsolásért, vagyis a szimbolikus megtermékenyítésért cserébe színes, mintás tojás adtak a fiúknak, a férfiak heréjére kívántak működésfokozó hatást kifejteni.

Eredetileg a locsolás vízzel történt és vedérrel, mégpedig a lányok felhúzott szoknyája alá célozva.

Aki ma locsolkodik, az szimbolikusan még mindig ezt csinálja, a hímes – ma már gyakran csak egyszínűre festett tojás, vagy  még inkább csokitojás – ajándékozásával pedig a férfi nemzőszervéről emléklezik meg. 

A nyúl  pedig azért jön a képbe, mert : "szaporodnak, mint a  nyulak".

(ÍD)

Hímes tojások

Mire emlékezünk húsvétkor 1.

Mire emlékezünk húsvétkor 2.

Történelem és tények