Az élet értelme

Mt6,25-33

 Nem tudom, hogy elgondolkoztunk e már azon, hogy mi az élet értelme.        

Hivatal, munka, iskola, hétvége, pihenés, aztán megint minden elölről.

Valami nagy szakadatlan körforgás az egész élet, és aztán valahol vagy az ébrenlétben, vagy az álomban, vagy pihenés közben, egyszer csak megszakad, és megáll az élet. De akkor miért volt az egész? Mi értelme az egésznek? Mennyi ideig tart egy élet? Ha jó magasan vesszük, kb. 80 esztendő.

 Mennyi ebből, amit úgy igazán élünk? Van-e egyáltalán értelme? Miért élünk egyáltalán? Talán azért, hogy minél több pénzünk legyen, vagy talán azért, hogy minél több örömet tudjunk biztosítani magunknak? Vagy talán azért, hogy minél jobban együnk, igyunk, és minél jobban ruházkodjunk? Vagy megengedjünk magunknak egy-egy külföldi utazást?

Ha kinyitunk egy szórakoztató folyóiratot, árkatalógust, vagy elmegyünk egy nagyobb áruházba, akkor az telis-tele van varázslatos pezsgővel, cigarettákkal, ételekkel, ruhákkal, műtárgyakkal, szőnyegekkel, különféle lehetőségek sorsjátékok: hogyan nyerhetünk autót, vagy utazást a tengerpartra.

Látjuk a legújabb szépítőszerekkel, legdivatosabb ruhákat hatalmas választékban.

 Elejétől végéig a test jólétéről, táplálásáról, öltöztetéséről, szórakoztatásáról, cicomázásról szól. 

Természetes, hogy minden emberi lény „keres” valamit. Természetellenes dolog egy ember számára, hogy egy élten át céltalanul lebegjen a levegőben az élete. Szükségünk van valamire, amiért élünk, ami értelmet ad létünknek, valami amit kereshetünk, aminek odaszentelhetjük szívünket, és elménket. A nagy kérdés azonban az, hogy minek szánjuk oda magunkat?

Az igében Jézus az aggodalomról és az igazi életcélról beszél.

„Ne aggódjatok, és ne mondjátok: Mit együnk, vagy Mit igyunk? Vagy mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik;”

Őket ezek a dolgok töltik be. Nemcsak az foglalkoztatja a világot, hogy meglegyen a mindennapi, hanem ha ez már megvan, akkor mindenből lehetőleg a legjobb legyen meg.

És akkor hallunk mi is egy hangot, ami azt mondja: Csak nem akarsz lemaradni, ódivatú maradi lenni? A világ felvett egy tempót, amit az emberek többsége megpróbál követni.

Sok hívő itt bukik el, amikor arra törekszik, hogy neki is minden luxus meglegyen, nehogy úm. lemaradjon.

Éjjel nappal dolgozni kezdünk, túlórákba fogunk, csakhogy az álom megvalósuljon: Egy jobb ház, vagy autó. És az Ő igazságának keresése elmarad. 

Az Úr Jézus beszél a tövisek közé hullott magról is, akik hallották az Isten igéjét, de mikor elmennek, „az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják azt, és nem érlelnek termést.”

A hívők nem engedhetik meg, hogy a pénz, a gazdagság, az anyagiak uralják egész gondolatvilágukat, és életüket. Az élet több a divatnál, az álomautónál, az élet több az ételnél és italnál!

Jézus, egy magasabb rendű célt tűzött elénk, amikor azt mondta: „Keressétek először Isten országát, és annak igazságát, és a többi” dolgok, az étel ital ruházat, a szükséges dolgok majd „megadatnak néktek” Legyen ez a fő pont, mindenek előtt való.

Erre szeretnék mindenkit buzdítani ebben az évben, hogy az Ő országát keressük, mert csak egyedül ennek van értelme.

Az emberi életet kisebb, vagy nagyobb mértékben végigkíséri a félelem az aggódás. Lehet valaki gazdag vagy szegény, az ember nap mint nap találkozik  problémákkal, az élet gondjaival.

 Az igében Jézus 3x is figyelmeztet: „Ne aggódjatok…”

Sokszor gyötörnek bennünket értelmetlen, irreális gondok. Vannak olyan emberek, akiknek éppen az a bajuk, hogy akkor is aggodalmaskodnak, amikor semmi okuk sincs erre.

Betegesen aggodalmaskodó emberek, akik mindenből gondot csinálnak. Nem valóságos gondjaik vannak, hanem a szívükben egy jó adag félelem, kétségeskedés, és ezeket a félelmek rémképek formájában szüntelen előttük van.

Minél nagyobb valakiben a belső rendezetlenség annál szörnyűbb rémképeket lát, és minél ijesztőbbeket lát, annál jobban megrémül, és megnő a belső félelem.

Ez egy ördögi kör, amiből nem bír a szerencsétlen ember egyedül kiszabadulni.

 Az elképzelt problémákra Isten nem ad megoldást. Csak az aktuális, és a most és itt levő bajban várhatok segítséget. Ha majd eljön az igazi probléma, akkor majd kellő időben jön a segítség az Isten gyermekeinek.

Erre mondja Jézus, „ne aggodalmaskodjatok a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja”.

Az aggodalmaskodó embernek az a másik hibájuk, nekik nem elég a mindennap maga baja, mindenképpen hozzáveszik még a holnapét is.

Azokat a terheket, amiket Isten napokra, évekre bölcsen beosztva részletekben rak ránk, egyszerre veszi magára, és a túlterhelés alatt összeroppan.

Aztán vannak valóságos reális gondok, kézzelfogható problémák, amelyekkel szembetaláljuk magunkat, pl. egészségi állapotunk. Mindnyájan előbb utóbb kezdjük érezni, hogy már nem úgy mennek a dolgok, mint régen. Nincs valami baj? Tüdőben, szívben, vagy talán a végzetes betegség fenyeget? El tudom végezni feladatom? Meg tudok felelni a munkahelyen? Fel tudom a gyermekeim nevelni?

A modern ember életébe egy egészen különös érzés lopakodott be: az életfélelem. Régebben az emberek a halálfélelmet ismerték, ez volt az általános. A mai ember nemcsak a haláltól fél, hanem az élettől is, a jövőtől fél.

Életfélelem gyötri, mert olyan világban él, ami kiszámíthatatlan, amiben minden lehetséges, és annak az ellenkezője is. Siker és kudarc az élet és a pusztulásnak is a végletekig felfokozott lehetősége.

Ma még dolgozom, holnap ki tudja? Talán új állás után kell néznem.

Ha legalább azt tudná, hogy van mellette valaki, aki kézben tart mindent, aki mozgatja a történelmet. Ha tudná, hogy van valaki, aki szereti őt, aki akar vele törődni, aki keresi az embert.

 Mi a megoldás? Meghallani és elhinni, amit Jézus mond.

„Én pedig azt mondom nektek, ne aggodalmaskodjatok!”

És elkezd Jézus beszélni a mező liliomairól, az ég madarairól, és Istenről aki gondoskodik róluk.

Luther Márton monda egyszer: Látjátok, Isten a madarakat teszi oktatóinkká és nevelőinkké. Örök szégyen marad számunkra, hogy egy gyámoltalan veréb válik olyan teológussá, aki prédikációjával kioktatja a legbölcsebb embert is. Madarak, és a drága liliomok hogy nevetitek a mi bolond aggodalmaskodásunkat.

Az aggodalmaskodásnak az ellentéte nem az optimizmus, amely bebeszéli magának, hogy nincs semmi baj, átevickélünk ezen is, az optimizmus nem mer szembenézni a realitásokkal. Az aggodalmaskodás ellentéte a hit.

Isten nem ígérte meg, hogy nem lesznek problémák, gondok, mély völgyek. A nagy kérdés azonban az, hogy van e hitünk, hogy mindazokat a megpróbáltatásokat, amik bennünket érnek tudjuk-e az ő kezéből venni.

Istennek olyannyira van gondja még a legutolsó verébre is, hogy még egy ilyen állat sem hullhat le az ő tudta nélkül. „egyik sem esik le közületek Atyátok tudtán kívül” Mt 10,29

Nem azt ígérte, hogy egy sem fog leesni, hanem azt, hogy ez nem Isten tudta és beleegyezése nélkül történik.

Valaki egyszer azt mondta, ha gondjaid vannak, változtasd át imádsággá, Tegyük ezt ebben az évben és meg fogjuk tapasztalni Isten segítségét, áldását és ezek a gondok közelebb fognak vinni őhozzá.

Higgyünk Isten igéjében: „Keressük először Ő országát, és annak igazságát, és a többi”  ráadásként ajándékként, megadatik nekünk.