NE AKARJ KERESZTEDEN KÖNNYÍTENI!
(Ismeretlen szerző)

Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe.
Nem bírom már!
- sóhajtod csüggedezve.
De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted,
hogy a keresztre miért volt szükséged.

Vándor roskad le az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
Ha olyan nehéz terheket cipel?

Amikor elindult, erős volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlott.
Magára maradt. Szép napoknak vége.
Keserves, árva lesz az öregsége.
Szívében ott a kérdés szüntelen:
Mért lett ilyen az út, én Istenem?!
Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye,
és leperdül az útszéli göröngyre.

Aztán elcsendesedik. Lehet-e
ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintetét.
Ott majd megérti, amit itt nem ért.
Fogja botját, és indul vánszorogva.
Mintha a domboldalon kunyhó volna!
Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.
Elég volt már a vándorlásból estig.
Soká eltöpreng még bajon, hiányon,
míg végre lassan elnyomja az álom.

S magát álmában is vándornak látja,
útban a távol mennyei hazába.
A mennyi város ragyog feléje.
Oda igyekszik, siet, hogy elérje.
Kezében vándorbot, vállán keresztje.
Vállára azt maga Isten helyezte.
Siet örömmel. Föl! Előre! Föl!
A messzi cél, mint csillag, tündököl.

Hőség tikkasztja. Keresztje teher.
Útközben néha pihennie kell.
Kedves ház kínál pihenést neki.
Súlyos keresztjét ott leteheti.
S ahogy tovább-indulna, mit vesz észre?
Tekintete ráesik egy fűrészre.
Olyan súlyos keresztet cipelek.
Jobb, ha belőle lefűrészelek
- mondja magában.
De jó, hogy megtettem!
Sokkal könnyebb! - sóhajt elégedetten.

Siet tovább. Mindjárt elfogy az út,
S eléri a ragyogó gyöngykaput.
Ó, már csak egy patak választja el!
Jön-megy a partján , hídra mégse lel.
De hirtelen eszébe jut keresztje:

A túlsó partra az most híd lehetne.
Jaj, nem ér át! Hiába próbálgatja:
hiányzik a lefűrészelt darabja.
Mit tettem! - kiált kétségbeesetten.
Most a cél közelében kell elvesznem,
mert keresztemet nehéznek találtam!
S ott áll a parton keserű önvádban.

Azután új vándort lát közeledni,
s mert keresztjéből nem hiányzik semmi,
mint hídon, boldogan indulhat rajta,
hogy átjusson békén a túlsó partra.
Rálépek én is! Reménykedni kezd.
az ismeretlen, idegen kereszt
hátha átsegíti. Rálép, de reccsen
lába alatt. Jaj, Istenem, elvesztem!
Uram, segíts! Így sikolt, és felébred.
Még a Földön van. Előtte az élet.
Csak álom volt a kín, a döbbenet.

„Megváltó Uram, köszönöm Neked!
Keresztemet Te adtad, ó, ne engedd,
hogy egy darabot is lefűrészeljek!
Amilyennek adtad, olyan legyen!
Te vezetsz át a szenvedéseken.
A Te kereszted szerzett üdvösséget,
De mivel az enyémet is kimérted,
Te adj erőt és kegyelmet nekem,
Hordozni mindhalálig csendesen!”

Válasz

Zsolt 119,142
A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.

Zsolt 119,123
Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.

Válasz

Magadat a Biblia igazságainak tanulmányozása során ismerheted meg. Önreflexióval nem tudod meg, ki vagy valójában. Ahhoz azzal kell konzultálni, aki létre hozott.

Előzmény

Válasz

Ez csak az Igazságra épülő hittel hiteles. Aki nem Isten ígéreteire alapozza az optimizmusát, az csalódni fog.

Előzmény

Válasz

:)

Előzmény

Válasz

A sebész és a kisfiú



Egy nap a szívsebész, azt mondta az operálandó kisfiúnak:

- Holnap reggel - kezdte a sebész - ki fogom nyitni a szívedet.

- Ott fogod találni Jézust - vágott közbe a fiú.

A sebész bosszankodva felnézett.

- Fel fogom vágni a szívedet - folytatta -, hogy lássam, mennyi károsodás történt.

- De amikor felnyitod a szívemet, Jézust fogod ott találni - mondta a fiú.

A sebész a szülőkre tekintett, akik csendben ültek.

- Miután látom, hogy mennyi károsodás történt, vissza fogom varrni a szívedet és a mellkasodat, és eltervezem, mi a következő lépés.

- De ott fogod találni Jézust a szívemben. A Biblia azt mondja, hogy Ő ott él. Minden zsoltár azt zengi, hogy Ő ott él. Ott fogod találni Őt az én szívemben.

A sebésznek elege volt.

- Majd megmondom neked, mit fogok találni a szívedben, sérült izmokat, gyenge vérellátást, és elvékonyodott érfalakat fogok találni. Ez után el fogom tervezni, hogy tudlak meggyógyítani.

- Jézust is ott fogod találni, Ő ott él- mondta a fiú...

A sebész műtét után leült az irodájában, és magnószalagra vette a műtéttel kapcsolatos megjegyzéseit, gondolatait: sérült főütőér, sérült tüdőbe vezető erek, elterjedt izomsorvadás. Nincs remény a szívátültetésre, nincs remény a gyógyításra, kezelésre.

Terápia: fájdalomcsillapítók, és ágyban feküdni.

Prognózis: - itt kis szünetet tartott - egy éven belül halál.

Megállította a magnót, de még volt mit mondania. - Miért? - kérdezte hangosan. Miért tetted ezt? Te juttattad őt ide!

Te okoztad neki ezt a gyötrelmet, és Te kárhoztattad őt korai halálra!

Miért?

És akkor az Úr válaszolt neki:

- A fiú az Én bárányom, nem terveztem, hogy sokáig a te nyájadhoz tartozzon, mert ő az én nyájamnak tagja, és az lesz örökké. Itt az én nyájamban nem lesz fájdalom, olyan jólétben lesz része, amit te el sem tudsz képzelni. Szülei egy napon találkozni fognak vele és ők is megismerik a békességet és az én Nyájam gyarapodni fog.

A sebész forró könnyeket hullajtott, de ingerültsége meg ennél is hevesebb volt.

- Te teremtetted ezt a fiút, Te teremtetted ezt a szívet! Meg fog halni hónapokon belül. Miért?

Az Úr válaszolt:

- A fiú az Én bárányom, vissza fog térni az én nyájamhoz, amint elvégezte küldetését. Én nem azért küldtem az én bárányomat a nyájadba, hogy elveszítsem, hanem azért, hogy egy másik elveszett bárányt megmentsen.

A sebésznek potyogtak a könnyei.




A sebész odaült a fiú ágya szélére. A szülők vele szemben ültek.

A fiú felébredt és suttogva kérdezte:

- Kinyitottad a szívemet???

- Igen - mondta a sebész.

- Mit találtál? - kérdezte a fiú.

- Megtaláltam Jézust - felelte az orvos.

Válasz

A jó szülő nevel!


Ne csak mondd, érvényesítsd is!
,,...mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti..." (Zsidók 12:6)

A Biblia megkérdezi: ,,Milyen apa az, aki nem igazítja helyre a fiát?" A válasz: ,,Nem valami jó apa!"
Nem tudjuk, hogyan kezdte Éli főpap két fiának, Hofninak és Fineásnak nevelését. Egyszerűen csak ennyit olvasunk: ,,...fiai... átkot vonnak magukra, és mégsem fenyítette meg őket" (1Sámuel 3:13).
Lehet, hogy Éli hallott azokról a szörnyű dolgokról, amiket fiai tettek, és ezt mondta: ,,Ejnye fiúk, ezt azért nem kellett volna!"
A fiúk pedig így válaszoltak: ,,Igen, apa", és aztán folytatták tovább a templomi istentiszteletre érkezők megkárosítását, és az asszonyok elcsábítását. A gond nem az volt, hogy Éli nem mondta el a gyermekeinek, mi a helyes; hanem az, hogy nem tette számukra kötelezővé azt, amit mondott nekik.
Nyilván nem ismersz egyetlen olyan szülőt sem, aki azt mondja a gyermekének: ,,Menj, rabolj bankot, 10-20 év börtön jót fog tenni neked!". Nem, ezek a szülők valószínűleg helyes dolgokat mondtak a gyermekeiknek. Sok börtönlakó szülője szintén jó dolgokat mondott.
Az érvényesítés azonban hiányzott ezekből az annyira jó szándékú szülőkből.
Éli nem érvényesítette az igazságot, csak állította. Nem mozdította ki fiait pozíciójukból, és nem fosztotta meg őket papi kiváltságaiktól. Hagyta, hogy tovább folytassák azt, amit addig tettek, miközben azt mondta, hogy nem kellene.
Szülők, ne csak mondjatok valamit, hanem tegyetek is! Ha gyermeked rossz útra téved, és te hallgatsz, akkor magadat kíméled, őt pedig feláldozod. Szülőként a legjobb módja a gondoskodásnak, ha szeretettel fegyelmezed a gyermeked.

Válasz

A megfeddésről:



A másik ember megfeddése alapjában véve nehéz feladat.
Ezt még tetézi, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen embert feddünk meg. Annak ugyanis következménye van.
Előfordulhat, hogy valaki meggyűlöl
bennünket a tőlünk jövő feddés miatt.
Más pedig még hálás is lesz érte.
Őszinte szívvel elmondhatjuk, hogy van, aki nem bírja a
kritikát.
Persze nyilván nem örülünk, ha bármiben elmarasztalnak, de
bölcsen tesszük, ha először meghallgatjuk a másik véleményét arról,
hogy mit tettünk, szóltunk rosszul.
Aztán, ha megalapozottnak látjuk,
akkor merjünk változtatni! Legyen annyi önkritikánk, hogy a valamit
vagy éppen bennünket másképpen látók véleményét mindenféle megfontolás nélkül ne vessük el. A feddés szempontjából lehetünk azok, akik
másokat megfeddenek, és lehetünk mások által megfeddett személyek. Ám
mindkettőben lehetünk balgák, vagy bölcsek.
Te hogy látod önmagad?

Ne fedd meg a csúfolódót, mert meggyűlöl téged, de fedd meg a bölcset,
az szeretni fog téged! (Példabeszédek 9:8)

Válasz

A rosszból-jót kovácsolni:


Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen is egyaránt, élt egy kicsiny kisleány.
Egy szántó-vető házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot. Nem voltak játszótársai, mert környezetükben csupa gazdagok éltek, akik nem engedték a szegény gyermek közelébe csemetéjüket.
A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét. Fájdalmai elől egy képzeletvilágba menekült.
Kopott ruháján a foltokat ékszernek látta. Kukoricababáját hercegnőnek nevezte. A Nap izzó hevét simogató aranyzuhatagként élvezte, és amíg más árnyékba menekült, ő azt mondta: én a Nap leánya vagyok, és azért süt ilyen forrón rám, mert rettentő nagy szeretettel akar átölelni engem Napanyukám.
Lassan-lassan megtanulta, hogy mindent a maga javára fordítson, mindenből hasznot kovácsoljon.
Ha langyos nyári zápor hullott, szappannal a kezében,
kiszaladt házuk udvarára és kacagva mosakodott, miközben vidám hangon kiabálta be édesanyjának: nézd, Anyu! Nekem is van zuhanyozós fürdőszobám.
A szomszédok közül sokan bolondnak tartották őt, nem értették, miért tud mindennek örülni. Azt mondták róla: ennek a gyereknek visszájára fordította Isten az eszét.
Teltek az évek. A kislány felnőtté vált.
A falu bírója kihírdette, hogy vásárt rendeznek. Mindenki hozza el egy batyuban azt, amiből úgy érzi, olyan sok van neki, hogy másnak is szívesen adna át belőle.
Megjelentek a gazdag szomszédok felnőtt gyerekei is. Batyújuk betegségtől, válópertől, könnyektől, és elégedetlenségtől duzzadt.
A mi leánykánk csomagjában kacagás, boldogság, elégedettség volt található.
Megkérdezték tőle: Téged elkerültek a bajok, hogy nem tudtál hozni belőlük?
Nem. Csupán azokból nem tartok számon mást, mint a betegség után a gyógyulást. A vitákból a békülést. Vagy ha elveszítettem valamit, megőriztem afeletti örömömet, hogy pótolhattam veszteségemet.
Az én batyumban is ugyanazok találhatók, melyek a tietekben,
csak - tudjátok, én mindent a visszájára fordítva használok.
Mert a rosszból lehet jót csinálni és érdemes is, ám fordítva nem úgy müködne, nem igaz?

Válasz

Szerzetes

A.magányosan élo szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle:


- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?


A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esovíz összegyujtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:


- Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?


Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:


Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.


A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek:


- Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?


A látogatók érdeklodéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak:


- Saját arcunkat látjuk a kútban!


- Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.


A látogatók megértették a remete tanítását.

Válasz

A szamár

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba.
Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat.
Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek.
Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba.
A szamár megértette, mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba.
Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat tesz. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!
Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre.
Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg!
Rázd meg magad és lépj egyet feljebb!

Válasz

:))

Előzmény

Válasz

A mérleg

A jómódú gazda és a szegény ember üzletet kötött. A gazda minden héten ad két kiló túrót a szegény embernek, aki pedig viszonzásul két kiló összegyűjtött mézet ad.
Ment az üzlet rendben jó ideig, amíg egyszer csak a gazda arra gondolt, hogy bizony nem minden ember tisztességes, és meg kellene mérni, amit kap. Úgyhogy mikor legközelebb vitte a túrót, és néhány perc múlva megkapta a mézet, azt hazavitte, és a pontos mérlegén megmérte - hát csak másfél kiló volt!
Felháborodva ment a szegény emberhez és indulatosan a szemére vetette, hogy becsapta őt.
A szegény ember lehajtotta fejét és így szólt:
- Nagyon sajnálom, hogy így történt, de én nagyon szegény ember vagyok. Egy kétserpenyős mérleget még tudtam szerezni, de súlyokra már nem volt pénzem. Így hát amikor megkaptam tőled a túrót és kivittem a kamrába, rátettem a mérleg serpenyőjére, és a másik serpenyőbe kimértem az azonos súlyú mézet.
A gazda roppant módon elszégyellte magát és hazament.

Válasz

Szél Terézia írás

Világosság és erő

„Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék?” Zsoltárok 27:1.

Pár napja elgondolkodtam azon, hogy mennyi mindentől félek. Nem is gondoltam, hogy az évek alatt mennyi félelem összegyűlt a szívemben. Félek az egértől – de ez csak egy dolog. Nem feltétlenül fontos vele találkoznom. Ami viszont megdöbbentő, hogy egyre jobban félek az emberektől. Mielőtt elítélnél emiatt, had írjam le, hogy miért. Néhány hete vezettem a főúton és balra nagyívben kellett bekanyarodnom egy mellékutcába. A szembe-forgalom csak jött és jött. Mögöttem meg szép lassan feltorlódott a sor

. Azonban a szembeforgalom is megállt, ugyanis a lámpa pirosra váltott, nem tudtak emiatt menni. Így arra gondoltam, két kocsi között átevickélek, aztán mögöttem is elindulhat a forgalom, meg őket sem akadályozom. Azonban a szembe forgalomban álló gépkocsivezető elkezdett emiatt rám üvölteni, emlegette a jó édesanyámat, meg hogy milyen pofátlan vagyok… Hát mit mondjak. Próbáltam tartani magam, de megrendített a dolog.

Szóval egyre jobban félek az emberektől. Más eset. Szintén autós. Meglátogattunk a családommal egy férfit, aki bizony nagyon nehéz körülmények között tengeti életét. Eléggé megközelíthetetlen helyen lakik. Megálltunk egy elhanyagolt porta előtt, ránézésre több éve nem járt ott senki. Otthagytuk az autót és kb. 50 métert gyalogoltunk barátunk otthonáig. Nem sok időt töltöttünk nála, csak átadtuk, amit akartunk. Mire visszaértünk, mindkét tükör le volt törve és hátul mélyen – talán egy szeggel vagy éles tárggyal – össze volt karcolva a kocsink. Hát mit mondjak – félek az emberektől

. Félek a visszautasítástól is. Egyre gyakrabban találkozom vele. Amikor felajánlok valamit – őt nem érdekli, hagyjam békén, van elég baja. Beszélgetni szeretnék vele, neki erre nincs ideje. Segítséget kérek tőle, nincs hozzá kedve, hogy egy lépést is megtegyen. Sokszor találkozom közömbös, céltalan, mogorva emberekkel. A mai igénk meg arról szól, hogy: „Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék?” Csupán két kérdésem van: - Ugye, nem TE vagy az az ember, akitől félni kell

? Aki megfásult, közömbös lett. Aki csak magával törődik, akit semmi nem érdekel? - Vajon életed világossága és ereje az Úr? Valóban az? Mert akkor nem kell(ene) félned, rettegned! És persze – NEKEM sem kéne!

Válasz

A két favágó


Az erdõben egymás mellett dolgozott két favágó. A fák törzseinek hatalmas volt az átmérõje. Sokat kellett dolgozni a fakitermeleéssel. Mindketten egyformán jól kezelték a fejszét, de a munkamódszerük nem egyezett: az elsõ kitartó munkával vágta a fába fejszéjét, egyiket a másik után. Ritkán és akkor is csak rövid szünetet tartott. A másik favágó óránként hosszabb pihenõre megpihent.
Naplementekor az elsõ favágó csak a munka felét végezte el. Izzadtan és fáradtan tette le a szerszámot, szinte teljesen kimerült. A második, szinte hihetetlen, de befejezte a munkát. Egyszerre kezdték a favágást és a fák is nagyjából egyformák voltak. Az elsõ favágó nem hitt a szemeinek.
- Nem értem a dolgot - mondta. - Minden órában kiadós pihenõt tartottál és mégis elõbbre vagy.
- Igen, láttad, hogy minden órában megálltam pihenni. Amit viszont nem láttál az az volt, hogy a szünetet arra is felhasználtam, hogymegélezzem a fejszémet - mondta a másik favágó.


UI:LÁSS A MONDATOK MÖGÉ!!!!

Válasz

:)

Válasz

A születés


Két kis magzat beszélget az anya hasában:

Te hiszel a születés utáni életben?


- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt
is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.


- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is,
hogyan nézne ki?


- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt.


- Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.


- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp
nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De
mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a
köldökzsinór már most túlságosan rövid.


- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínüleg minden egy kicsit
másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.


- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet
egyszerüen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös
zsúfoltság a sötétben.


- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de
mindenesetre
meglátjuk a mamát, és ö majd gondoskodik rólunk.


- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ö mégis hol van?


- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetöen élünk.
Nélküle egyáltalán nem lennénk.


-Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát
nyilvánvaló, hogy nincs is.



- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt
is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg
azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.

Válasz

Ajándékok, amelyek nem kerülnek pénzbe:(nem csak hívőknek)


Egy jó szót szólni.
Egy beteget felvidítani.
Valakinek kezet nyújtani.
Megdicsérni az ételt.
Nem feledkezni meg a közelgő születésnapról.
Óvatosan csukni be az ajtót.
Apróságoknak örülni.
Mindenért hálásnak lenni.
Jó tanácsot adni.
Egy levél megírásával örömet szerezni.

Az apró tűszúrásokon nem évődni.
Jogos panaszt nem melegíteni fel újra.
Nem tenni szóvá, ha a másik hibázott.
Nem fogni fel elutasításokként, ha háttérbe szorulunk.
Levert hangulatot nem venni komolyan.
Nem sértődni meg egy félresikerült szó miatt.
Megtalálni az elismerő, dicsérő szót a jóra.
Az együttérzés szavát a megalázottnak, egy tréfás szót a gyermeknek.

Meleg kézszorítással vigasztalni a szomorút.
Becsületesen elismerni az elkövetett helytelenséget.
Örülni a holnapi napnak.
Bizonyos dolgokra aludni egyet.
Mindenre rászánnia kellő időt és gondot.
És mindenben szeretettel lenni

Válasz

A MOSOLY


A mosoly semmibe sem kerül, de sokat ad! Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják! Egy pillanatig él csak, de emléke örökre megmarad!
Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki nem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle! Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot és a barátság biztos jele!
Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak és a természet legjobb orvossága a bajok ellen!
Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni, vagy ellopni, csak önként lehet adni.

Válasz

Egy idős cseroki indián az életről mesélt az unokájának..


"Küzdelem zajlik a bensőmben," mondta a fiúnak.

"Rettentő harc ez, két farkas vívja egymással.

Az egyik gonosz -- ő a harag, irigység, bánat, mohóság,
arrogancia, önsajnálat, bűntudat, sértődöttség, kisebbrendűség, hazugságok, önteltség, felsőbbrendűség és ego.

A másik jó -- ő az öröm, béke, szeretet, remény, derűs nyugalom, alázat, kedvesség, jóakarat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és hit.

Ugyanez a harc benned is zajlik -- és mindenki másban is.

Az unoka elgondolkozott egy percre majd megkérdezte a nagyapját,

"Melyik farkas fog győzni?

"Amelyiket táplálod." - válaszolta az idős indián.

Válasz

Az egér és az egérfogó:


Az egér egy lyukból nézi a parasztot és a parasztasszonyt, amint egy csomagot bont fel. Elszörnyülködve látja, hogy egérfogó van benne. Kiszalad az udvarra, és kiabál: "Egérfogó, egérfogó"!
A tyúk ránéz, és azt mondja:
- Tudom, hogy nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem.
Az egér a disznóhoz szalad. A disznó röfög egy kicsit, és azt mondja:
- Sajnálom, ez rám nem vonatkozik, de imádkozni fogok érted.
Az egér a tehénhez menekül. A tehén elbőgi magát:
- Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó!
Az egér lehajtott fejjel tér haza.
Még azon az éjszakán a házban nagy zajjal lecsapódott az egérfogó.
A parasztasszony sietett megnézni, mit fogott az egérfogó. A sötétben nem vette észre, hogy mérges kígyó esett a csapdába, és az állat megmarta a lábát.
A paraszt bevitte a kórházba a feleségét.
Nemsokára hazaengedték, de még mindig lázas volt. A paraszt tyúkot vágott és erőlevest készített az asszonynak, de szenvedése nem múlt el. Jöttek a barátok, egész nap ápolták, gondoskodtak róla. A paraszt disznót vágott, hogy legyen mit enni, de semmi sem segített, az asszony meghalt. A temetésre sokan eljöttek. A paraszt tehenet vágott, hogy legyen elég ennivaló a halotti toron.
Az egér szomorúan nézte végig a halotti tort.
Ha megtudod, hogy valakinek problémája van, és azt gondolod, hogy ez téged nem érint - gondolkodj el. Mindannyian ugyanazon az úton haladunk, amelynek neve: ÉLET. Minden ember és minden esemény az élet képzeletbeli szőttesének egy-egy fonala...

Válasz

Gazdag vagy szegény

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt,hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.

- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
- Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.

Válasz

Beszélő fák

Élt egyszer egy dombtetőn három fa. Gyakran beszélgettek, elmondták egymásnak álmaikat, vágyaikat. Az első fa egyszer így szólt:
- Belőlem egy kincsesláda lesz. Megtöltenek majd arannyal, ezüsttel és sok sok drágakővel. Külsőmet is megfaragják, mindenki csodálni fogja szépségemet.
A második fa is elmondta vágyát:
- Belőlem hatalmas hajót fognak ácsolni az emberek. Császárok és királyok fognak utazni rajtam, hogy bejárják a Föld minden zeg-zugát. Utasaim biztosnak fogják érezni magukat rajtam!
A harmadik fa is beszélni kezdett:
- Szeretnék magasra megnőni, hogy az erdő legmagasabb fája legyek. Az emberek mindenhonnan látni fognak engem a dombon, én pedig arra fogok gondolni, hogy nagyon közel kerültem az istenhez és a mennyek országához. Minden idők legmagasabb fája lesz belőlem, az emberek örökké rám fognak emlékezni.
Elmúlott néhány év, jöttek a favágók. Megnézték az első fát és az egyik ember azt mondta:
- Ez a fa nagyon erős, ha kivágom, biztosan megveszi tőlem az asztalos –, és nekifogott, hogy a fát kivágja. A fa nagyon boldog volt, mert tudta, hogy az asztalos belőle kincsesládát fog készíteni.
A második fánál is megszólalt egy favágó:
- Ez egy nagyon magas fa, a hajógyárban biztosan jó pénzt fogok kapni érte. - A második fa is boldog volt, érezte, hogy álma beteljesült. Nagy hajót fognak ácsolni belőle.
Amikor a favágók a harmadik fához értek, az nagyon elszomorodott. Úgy érezte reményei szertefoszlottak. Egy favágó megszólalt:
- Ezzel a fával nincsenek terveim. Kivágom és anyagát elteszem.
Az első fából az asztalos egy jászolt készített. Betették egy istálóba és megtöltötték szénával.
A második fából egy kis halászcsónak készült. A fa reményei, hogy fedélzetén császárok és királyok fognak hajózni, széjjelfoszlottak.
A harmadik fát szálfákká vágták össze és darabjait egy sötét helyre rakták.
Sok év múlott el és a fák már megfeledkeztek álmaikról. Egy napon egy asszony és egy ember jött be az istálóba ahol az asszony egy gyermeket hozott a világra és a kisdedet elhelyezte a szénával telt jászolba, amely az első fa anyagából készült. A fának eszébe jutott egykori álma és rájött arra, hogy a világ legnagyobb kincsét őrzi.
Ismét elmúlott sok sok év és néhány ember beült egy csónakba, amely a második fa anyagából készült. Az emberek közül az egyik fáradt volt és elaludt. Nagy vihar tört ki és a fa arra gondolt, hogy a belőle készített csónak képtelen lesz ellenállni a hullámoknak. Az emberek felébresztették alvó társukat, aki felállt, a szél felé fordult és elkiáltotta magát: „Béke veled!”. A vihar egy csapásra elmúlt. A fa, amelynek anyagából készült a csónak, rádöbbent arra, hogy fedélzetén a királyok királya tartózkodik, aki képes volt még a legerősebb vihart is lecsendesíteni.
Végül valaki jött, vállára tették neki a harmadik fa szálfáiból készített keresztet. Terhét egy város utcáján vitte, ahol az emberek szidalmazták és gúnyolták őt. Amikor megálltak, az embert felszögezték a keresztre amit azután felállítottak a dombon. A harmadik fa rádöbbent arra, hogy álmai neki is megvalósultak, erős maradt, magasan áll egy domb tetején, és nagyon közel került istenhez mert Jézus testét hordja magán.
Amikor úgy látod, hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan azt elgondoltad, jusson eszedbe, hogy az istennek tervei vannak veled. Ha hiszel benne, meg fog ajándékozni terved megvalósításával.
Mind a három fának álmai valóra váltak, talán nem éppen úgy, ahogyan azt egykor elképzelték.
Mi sem tudhatjuk, hogy az istennek milyen tervei vannak velünk. Még, ha olyanok is, amilyennek nem vártuk, mert az ő útjai kifürkészhetetlenek.

Válasz

Ha megdobnak kővel:


Egy férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok munka és félre tett pénz meghozta a várva várt pillanatot.
Nagy örömmel és izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is megmutathassa az új „álomautót".
Útközben megállt, hogy betérjen az egyik barátjához. Könnyedén talált egy helyet, ahova beparkolhat, és rükvercbe tette az autót. Nagy lendülettel elkezdett tolatni, mire halotta, hogy egy kő koppan az új autóján.
Hirtelen lefékezett és kiszállt. Látta, hogy egy kisfiú dobta meg a kocsiját, ezzel máris megsérült a gyönyörű fényezés.
A férfi kikelve önmagából, így kezdett el üvöltözni:
„Te normális vagy kölyök? Nincs neked eszed? Ha majd jól elverlek, el fog menni a kedved az ilyen őrültségektől, hogy mások kocsiját kővel dobáld!"
„Bácsi kérem, ne haragudjon!" - válaszolta a fiú.
A férfit annyira elöntötte a düh, hogy nem is figyelte mi van körülötte. De a fiúcska így folytatta:
„Elnézést, nem tehettem mást! Túl messze voltam öntől, hogy meghallja a hangomat. Csak így állíthattam meg, hogy ne tolasson tovább."
És ekkor látta meg a férfi, hogy a kocsija mögött egy tolószékkel felborult gyerek van.
„Ő a testvérem és egyedül előre ment a tolószékkel. De túl gyorsan gurult és a járda szélén felborult, pont az ön kocsija mögé. Muszáj voltam megdobni, hogy megállítsam magát."
Ekkor a férfi nagyon elszégyellte magát, és segített visszatenni a fiút a tolókocsiba.
Az eset után a kocsin soha nem csináltatta meg a fényezést. Az megmaradt emlékeztetőnek, hogy ha megdobnak kővel, talán azért van, hogy a figyelmünket felkeltsék, nehogy valami nagy bajt csináljunk.
Jézus halk szelíd hangon szól a mi szívünkhöz és lelkünkhöz. Néha nincs időnk meghallani, vagy túl elfoglaltak vagyunk, hogy figyeljünk Őrá. Néha meg kell, hogy dobjanak kővel ahhoz, hogy körülnézzünk, mi is folyik az életünk körül, kik vesznek körül minket, milyen döntéseket hozunk, mi az amit éppen véghez akarunk vinni, stb.
Ez a te döntésed: figyelsz a halk szelíd hangra vagy megvárod míg megdobnak kővel?

Válasz

A vásári Csoda:

Egy néger kisfiú nézte a léggömbárust a vásárban.
Az árus jó üzletember lévén eloldozott egy piros lufit, amely felszállt a magasba, és egy sereg reménybeli fiatal vásárlót vonzott oda.
Aztán felengedett egy kéket, majd egy sárgát és végül egy fehéret is. Egymás után felszálltak a magasba, mígnem eltűntek a szem elől.
A kis néger egy darabig álldogált egy fekete léggömb előtt, majd megkérdezte:
- Uram, ha elengedné a feketét is, az is felszállna olyan magasra, mint a többi?
A léggömbárus megértően mosolygott rá. Eloldotta a fekete lufi zsinegét, és miközben az felszállt a magasba, így szólt:
- Kisfiam, nem a színe, hanem ami belül van, az emeli a magasba.

Válasz